"Documenting the life of the Hungarian community in New Zealand"
- Az új-zélandi magyar közösség lapja.
Verseim
Szó-díszművek, gondolatdallamok,
szétszórt gyöngyökből kiválogatott,
gügyögve gyűjtött szorgos szófüzér.
Erjesztő, forró leheletem ím,
a forrásában is kristályt ígér.
Háborgó felkiáltójeleim
magyar dicsfényjelmezben fürdenek.
Lélekcsatornám bős, lehunyt szemek
nyíló tekintetével simogat
sós könnytitokba rejtett kínokat.
Itt gyámoltalan, gyáva muzsika,
ott harsogó és hős szimfónia,
vagy bódító, sejtelmes szózene,
esetleg elvek végső összege.
Mint gím fején a koronás agancs,
erőt emésztő és adó parancs:
"Eszemnek fáradt, fülledt gyolcsai,
fehérneműként első rétege,
tiszta és bő hevét megtartani,
mélyét és terjedelmét mérni le."
Követelmény, hogy legyen nagyszerű
csillagszórás, bűnbánat és derű,
halkan facsarjon igaz könnyeket,
harsogjon, mígnem szívetek remeg.
A mélabőm, ha torkotokra fojt,
varázsom kell fakasszon őj mosolyt.
Szószátyár hangom ordasan pucér
paráznasága szégyenébe tér,
mint lelkiségbe megtért szerzetes,
ki lelkiségében is termetes.
Máskor rejtett értéket mérlegel,
mint aki ismert értékekért felel.
Az örökléte titkát megtalálja
és békességgel utal a halálra.
A költő bennem már elégedett,
ha egy csoportot kielégített,
versemmel hétköznapjából zavart
egy közösséget: maroknyi magyart.
Gyöngyös Imre