"Documenting the life of the Hungarian community in New Zealand"
- Az új-zélandi magyar közösség lapja.
This issue's letter from Hungary comes from New Zealand's Honorary Consul in Budapest, Rezső Sárdi. He was appointed to the post at a historic time from the point of view of New Zealand Hungarian relations - the first time Hungarian and New Zealand flags graced the bridges across the Danube occurred in his first week in office on the occasion of the first New Zealand Governor General, the Hon Dame Silvia Cartwright's official visit to Hungary. His inaugural week saw him as a member of the official New Zealand delegation participating in all the high level visits and discussions during what was deemed by both countries to be a most successful visit. Just a few days later New Zealand's prime minister also visited Hungary briefly.
Rezső's relationship with New Zealand stretches back 11 years when he became Hungary's Air New Zealand representative. Over that time he has facilitated the travel plans of several thousand Hungarians to New Zealand, so his daily contact with New Zealand cemented the relationship that was kick-started with two short visits to the country. In the first half year as consul Rezső has been inundated with inquiries from Hungarians wanting to study, work, apply for residence, set up businesses, invest in New Zealand, have documents certified, or simply visit New Zealand. Fortunately he has not had too many cases of New Zealanders needing help, for example with lost passports or airline tickets, sick or injured, or New Zealanders in trouble with the law. And Rezső also considers the building of relationships with the few dozen Kiwis in Budapest to be important. He welcomes the various opportunities for promoting New Zealand-Hungarian friendship, a prime example being at the International Film Week, when Hungarian audiences saw Whale Rider.
Rezső concludes with an open invitation for all New Zealanders to look him up when visiting Hungary. You can find him at the Air New Zealand offices in Nagymező Street in Budapest.
Kedves magyar barátaim!
Szentirmay Klára kollégám és barátom kérésének teszek eleget, hogy néhány sorban bemutatkozom, mint Új-Zéland nemrégiben kinevezett tiszteletbeli konzulja. Egy éves kényszerszünet után a budapesti konzuli képviselet ismét megnyitotta kapuit, miután Dr. Takátsy Tamás korábbi tiszteletbeli konzul, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának diplomatájaként öt éves kiküldetésre ment Koppenhágában, mint mezőgazdasági attasé.
Peter Hamilton úr, Új-Zéland berlini nagykövete tavaly Magyarországra látogatott a konzuli utódlás megoldása végett. Váratlanul ért a nagy megtiszteltetés, hogy nevem, mint leendő tiszteletbeli konzul, más esélyes jelöltek között felkerült a listára. Végül a követség az én személyem mellett döntött. Noha Új-Zélandon még csak két alkalommal tettem látogatást, ezen rövid tartózkodások alatt sikerült megszeretnem ezt a természeti kincsekben bővelkedő, gazdag kultúrájú, barátságos és sokszínű országot.
Új-Zélanddal kialakított kapcsolatom nem csak erre a két utazásra korlátozódik, hiszen már 11 éve abban a szerencsében lehet részem, hogy én képviselem az Air New Zealand légitársaságot. Ez alatt az idő alatt, több ezer magyar Új-Zélandra történő kiutazásánál segédkeztem és értékesítettem az ország igen széles idegenforgalmi kínálatát. A sok ezer kilométeres távolság ellenére, napi kapcsolatban álltam Új-Zélanddal, és minden segítséget megadtam a magyarországi konzulátusnak és az itthon élő kiwiknek.
Ilyen izgalmas kezdetre számítani sem mertem. Tevékenységem első hetében óriási szerencsében és megtiszteltetésben volt részem, hiszen egy-egy nagykövetnek vagy konzulnak sokszor éveket, talán évtizedeket kell várnia, hogy egy olyan magas szintű látogatás részese legyen, mint amikor őexcellenciája Dame Silvia Cartwright Főkormányzóasszony hivatalos állami meghívásra hazánkba érkezett. Első alkalommal fordult elő, hogy Budapest hídjait színpompás új-zélandi és magyar lobogók ékesítették. Mint a delegáció tagja, a látogatás során részt vehettem a plenáris megbeszéléseken, amelyet őexcellenciája a Magyar Köztársaság Elnökével, a Miniszterelnökkel és más magas rangú állami tisztviselőkkel folytatott. Rövid tartózkodása során alkalma nyílt megismerni hazánk egyik büszkeségét, Hollókőt és ellátogatott az egri borvidékre is. Alig egy héttel később az új-zélandi Miniszterelnök asszony magyarországi látogatása fémjelezte konzuli tevékenységem kezdeti időszakát. A két látogatást követően a konzuli munkában is érezhető volt a pezsgés, hiszen jelentősen gyarapodtak a két ország közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok, és érezhetően nőtt a magyarok kiutazó kedve Új-Zélandra.
A Nemzetközi Filmhét alkalmával ünnepélyes keretek között mutatták be a Bálnalovas (The Whale Rider) című filmet, majd új-zélandi koncertre került sor, és számos más esemény tarkította még a palettát.
A berlini követségnek továbbított féléves beszámolóm írásakor jómagam is meglepődtem, hogy hány száz telefonhívást és e-mailt kaptam az elmúlt fél év során, amelyben magyarok és kiwik egyaránt fordultak hozzám problémáikkal, kinti tanulás, munkavállalás, kivándorlás, üzleti befektetések, cégalapítás, okmányok hitelesítése, vagy éppen az új-zélandi kiutazásuk ügyében. Szerencsére problémásabb esetek csak kis számban fordulnak elő. Ide tartozik az útlevél vagy repülőjegy elvesztése, bűnügyi esetek, sürgős egészségügyi ellátás, hogy a legfontosabbakat említsem. Büszke vagyok, hogy rövid konzuli múltam ellenére sokszor nehéz feladatokat is sikerült megoldanom, s nem mindig kis erőfeszítés árán.
Egy konzul elsődleges feladata az, hogy segítséget nyújtson a bajban lévőknek, de legalább olyan fontos a Magyarországon élő néhány tucatnyi kiwi megismerése és a magyar-új-zélandi barátság erősítése.
Kevesen tudják, hogy a hihetetlenül nagy távolság ellenére, Magyarország és Új-Zéland sok tekintetben hasonlít egymásra. A világtérkép más-más pontjain megbújó két parányi ország több mint 1000 éves történelmet mondhat magáénak, lakósainak pedig épp annyira kenyere a humor, mint nekünk magyaroknak. S nem utolsó sorban összeköt minket a jó bor szeretete, hisz mindkét ország előkelő helyet foglal el a ranglistán.
Tisztelt Barátaim! Abban a reményben búcsúzom Önöktől, hogy hamarosan az életben is találkozhatunk, akár Új-Zélandon vagy itthon, Magyarországon. Ha erre járnak, kérem, tiszteljenek meg személyes látogatásukkal, hogy együtt gondolkodhassunk a két ország közötti sokszínű kapcsolatok ápolásán.
Megtisztelő szeretettel: