"Documenting the life of the Hungarian community in New Zealand"
- Az új-zélandi magyar közösség lapja.
Amikor Antall József, a rendszerváltozás utáni demokratikus Magyar Köztársaság első miniszterelnöke kijelentette, hogy lélekben tizenötmillió magyarnak a miniszterelnöke, kijelentése fellelkesítette a magyarokat mindenhol a világban. Hetven évet várt arra a földkerekség magyarsága, hogy valaki ki merje jelenteni azt, amit oly sokan szívük mélyén mindig is éreztek: a magyarságot nem a határok szabják meg, hanem a lelkek…
"Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19.§ szerinti "Magyar Igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?"
Így szólt a két kérdés egyike, amelyről túl kevesen szavaztak december 5-én, azaz a nyolcmillió magyar választójogosultnak kevesebb, mint negyven százaléka. És ami még inkább megdöbbentő: a hárommillió jogát gyakorló választópolgárnak csupán alig több mint a fele mondta azt, hogy IGEN.
A szavazás érvénytelen volt. IGEN választ adott az összes választójogosult 18,90 százaléka, NEM választ adott az összes választójogosult 17,75 százaléka. Ahhoz, hogy érvényes legyen a népszavazás, az összes választójogosult minimum 25 százalékának kellett volna IGEN-nel vagy NEM-mel szavaznia.
Az hogy a kettős-állampolgárság egyáltalán népszavazási kérdéssé vált, már önmagában felháborító tény. Magyar állampolgárságot minden magyarnak! A népszavazást felvezető kampány a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) kezdeményezésével indult 2003 októberében, mert úgy vélték az óhaza szabad és demokratikus politikai apparátusa képtelen szembenézni a világ magyarságának szívügyével. Sikerült is elegendő aláírást összegyujteniük, és abban bíztak, hogy „a magyar nemzet méltóságát” helyreállítja a népszavazás. A történelmünk, ami mindnyájunkat összeköt, ugyanis közös…
Sajnos nem így történt. Ehelyett a magyar nemzet méltósága kapott egy óriási pofont, és a határon túli magyarok – igen ugyanazok, akik saját magyarságunk szimbólumát, a Magyar Millenniumi Parkunk székely kapuját faragták – ismét csalódottan, magukra maradtak.
Nem kell túl idősnek vagy túl bölcsnek lennünk ahhoz, hogy megfigyeljük saját magunkon: valami, illetve valaki értékét igazán akkor fogjuk fel, amikor nincs már többé. A világon szétszórt magyarokról is például sokszor megjegyzik, magyarabbak, mint az otthoni magyarok. Igen, mert amikor elkerülünk otthonunktól, akkor jövünk rá, kik vagyunk, mik vagyunk, és mivel az identitásunkról van szó, ezért jobban igyekszünk annak továbbélését valahogyan biztosítani. Amikor ráadásul olyan közegben találjuk magunkat, ahol nem szeretik a másmilyenséget, sőt annak nyilvánosságát esetleg meg is tiltják, akkor még erősebb bennünk az ösztönzés a túlélésre.
Pontosan ezért hatott rám ennyire mélyen Erdély, amikor 1998-ban ott jártam. Ott sokan – az évtizedek kemény vívódása ellenére - szebben beszélnek magyarul, mint a hazaiak. Ott a régi, népi hagyományokat hűebben őrzik, mint legtöbben Magyarországon. Ott kétségtelenül értékelik, és nagyra becsülik magyarságukat.
Nekünk itt, - ami magyarságunkat illeti - százszor könnyebb dolgunk van, főleg manapság, amikor Új-Zéland társadalma mondhatni nem csak kíváncsi rá, hanem ünnepli is a másságot. Mi annyira lehetünk magyarok, amennyire akarunk. Beszélhetjük nyelvünket, rendezhetünk magyar ünnepségeket, sot még új-zélandi pénzforrásokhoz is hozzájuthatunk, hogy megvalósíthassuk másságunkat - a Magyar Millennium Park is nagy részben így jött létre. Nem kell küzdenünk, hogy elfogadjanak. Nem kell rettegnünk, mint egyes helyeken Szerbiában, hogy megvernek, mert magyarok vagyunk.
És, amit sokan egyértelműnek tartunk, lehetünk kettős állampolgárok.
Hát hol itt az igazság? Létezik, hogy az óhazában élő magyarság fele megtagadná ezt tőlünk is, ha megkérdeznénk tőlük? Tényleg van magyar meg magyar? Vagy tényleg vagyunk tizenöt millióan magyarok?