"Documenting the life of the Hungarian community in New Zealand"
- Az új-zélandi magyar közösség lapja.
The Last Outlaw is a story from the pen of Steven Tóth in Whangarei. It tells about the desperation of a villain, cold and hungry and on the run. In the thick of a snowy winter he fortunes upon a kindly but poor and sick family, who take him in, no questions asked, and set about taking care of him, feeding, cleaning him and providing him a place to rest. He thinks he's going to die, but he wakes the following day, and hatches a plan for which he needs the young 11 year-old boy to accompany him into the village…
...
A betyár megáll s hátat fordít a szélnek, míg az el nem repül. Akkor valami gondolatféle támad benne. Az jut eszébe, hogy azok a kutyák, akik üldözik, meleg mundérba vannak öltözve; ha megéheztek pecsenyét sütnek, kulacsot nyakalnak és nevetnek a futó betyáron. Ő pedig két napja nem evett s már a gyaloglás nem melegíti.
...
Az ajtón se keresi a kilincs madzagját, nekiesik egész testével s majdnem bebukik rajta. Belép. Valami állati hang tör ki belőle. A botot fel akarja emelni, hogy üssön, de az ujja nem mozdul, csak a karját emeli.
Rettenve hallgatott el a család. Csak a gazda, aki
betegen fekszik, kiáltja:
– Ki az?
A bot koppan a földön. A tűz éppen fellobban és a villamás megkápráztatja a betyár szemét. Tehetetlenül áll. – Jó estét bácsi! Adjon Isten jó estét – Szól az asszony s a gyereket leteszi a földre. Közelebb megy. – Ilyen időben Istent kísérteni! ... mondja, s szépen beteszi az ajtót.
A betyár nem szól csak áll. A szeme egy fél sonkát lelt a kandalló gerendáján, szeretne rárohanni mint a vad, de feltámadt benne az ember. Nem akarta, hogy éhes kutyának nézzék.
Ránézett az asszonyra. Vékony,
száraz, semmi teste, de csak úgy árad belőle
a melegség. Megfogta a betyár kezét. Azt
amelyikkel a botot tartotta. Megindult a vér
keringés az ember ereiben.
– Jézus Isten, hisz ez az ember megfagyott!
kiáltott az asszony. – Csupa jég a
húsa. Ugye éhes is, lelkem? A betyár
megrántotta a szemöldökét, de a szeme
odatapadt a sonkára, zöldes tűzzel, mint a
farkasé.
– Jaj, csak a tűzhöz ne menjen, üljön ide az
ajtóhoz! Leültette egy lócára s
kifejtette merev ujjai közül a botot, s
pálinkát hozott elő. A betyár nem tudta
megfogni az üveget, úgy kellet beleönteni az
asszonynak.
...